Reggel arra keltem fel, hogy anya beront a szobámba.
- Niky kelj fel és pakolj.
- Mégis miért? - kérdeztem tök kómás hangon.
- Mert Los Angelesbe költözöl.
- Hogy mi? De miért?
- Ja... te még nem is láttad. - mondta anya és a kezembe adott egy borítékot ami már fel volt bontva. Én kíváncsian kivettem a papírt a borítékból és olvasni kezdtem. Mikor a végéhez értem boldogan elkiáltottam magam.
- Felvettek - ugrottam fel az ágyból.
- Nagyon gratulálok kicsim - mondta anya és megölelt.
- Felhívom Claut, hogy elmondjam neki - mondtam és már tárcsáztam is. Pár csengés után felvette.
- Clau nem fogod elhinni, amit most mondani fogok. - kezdtem boldogan.
- Gratula csajszi felvettek a világ leghíresebb táncsulijába - mondta boldogan.
- Hogy lehet, hogy mindenki tudta csak én nem? - kérdeztem értetlen fejjel.
- Úgy, hogy anyukád még tegnap elmondta.
- Komolyan, és akkor nekem miért nem mondta el?
- Azt tervezte, hogy meglep ezzel.
- Hát ez sikerült - nevettem el magam.
- Igen nagyon, de figyi pakolj. Holnap indulsz.
- Oké de gyere át - mondtam és letettem. Egyenesen a szekrényem felé vettem az irányt. Kiválasztottam amit veszek fel és bementem a fürdőbe. Megmostam a fogam, megcsináltam a hajam és felvettem a ruhát.
- Megyek - mondtam és leszaladtam. A konyhába beérve anyát pillantottam meg.
- Mi lesz a reggeli? - ültem le az asztalhoz.
- Palacsinta a kedvenced - mondta anya és elém rakta a tányért amin palacsinta volt. Reggeli közben megérkezett Clau is. Anya őt is megkínálta. Egyet meg is evett. Mikor végeztünk a reggelivel felmentünk bepakolni.
- Na akkor mit is vigyünk?
- Mindent
- Igazad van
- Úgy elmennék veled.-álmodozott Clau.
- Én meg úgy szeretném, hogy velem gyere.
- Lányok - jött be anya a szobámba és folytatta. - 2 jegyet küldtek - mi csak itt össze néztünk.
- Akkor jöhetsz velem
- Akkor mehetek veled - mondtuk ki szinte egyszerre és megöleltük egymást.
Szóval úgy telt az egész napunk, hogy mi bepakoltunk 2 bőröndbe és egy táskába és átmentünk Clau-hoz. Ott megbeszéltük az anyukájával, hogy jöhet-e velem. Persze ő beleegyezett. Így Claunak is bepakoltunk ugyan úgy, mint nekem. Este fáradtan feküdtünk le az ágyra.
- Kész. - mondtam kimerülve
- Igen kész. Figyi holnap hol leszünk addig, míg nem lesz lakásunk?
- Egy hotelben. Még aznap elkezdek lakást nézni.
- Oh rendben. Figyi - mondta én csak ránéztem . - Már várom a holnapot.
- Igen már én is. Lehet, hogy találkozunk velük.
- Igen még az lenne a mázli ha egy utcába laknánk - nevette el magát Clau.
- Igen az nagy mázli lenne. De nekem mennem kell. Reggel 6 - kor legyél nálunk.
- Olyan korán?
- Igen. Sajnos na de szia - mondtam és mentem is haza. Otthon bementem a fürdőbe lezuhanyoztam és bementem a szobámba. Lefeküdtem és rögtön el is aludtam
~Clau szemszöge~
~Reggel, 5:30 körül~
Ébresztett a telóm 5-kor. "Jól van, van még pár percem"-gondoltam, és megnyomtam egy késleltetés gombot, amit már este beállítottam, hogy legyen még 10 percem felébredni.
~10 perc múlva~
Ismét csörgött a telefonom, de kinyomtam. Így sikerült elaludnom. Hirtelen ébredtem fel, és a telefonomon 5:30 volt.
Nagyon gyorsan felkeltem, felöltöztem, reggeliztem. Elég nehéz volt elkészülődnöm, mivel nagyon szeretek aludni, és én még azt elviselem, ha 10-kor ébresztenek, ha meg előbb akkor az kihat az egészségemre. Úgyhogy csipkednem kellett magam. Miután elkészülődtem mindennel, fogtam a bőröndöm, és futottam Niky-hez, mert késésben voltam. Sprintelnem kellett a házig. Becsöngettem. Niky nyitott ajtót, és kicsit mérges volt rám.
-Hol voltál?-kérdezte az ajtóban.
-Bocsi, tudod, hogy milyen vagyok reggelente.-bementem az ajtón, és egy kicsit ezzel arrébb is löktem.
~Níky szemszöge~
Nem mondhatni, hogy nem haragudtam Claura. Egy kicsit igen, de megértem. Tudom, hogy milyen sokáig szeret aludni. Na de hagyjuk. Most épp az autóban ülők. Mellettem Clau elől pedig a szülők. Csak az anyukám és Clau anyukája jön velünk. Apuék valamilyen megbeszélésre mentek. A reptér előtt kiszálltunk és bementünk. Még vagy 10 percet kellett várnunk.
- Nagyon hiányozni fogtok. De ugye haza jöttök látogatóba? - kérdezte anya.
- Még szép. Minden szünetbe haza jövünk. - mondtam és megöleltem.
-Nagyon vigyázzatok magatokra - Mondta Clau anyukája, és már majdnem kifolyt a könnycsepp a szeméből..
-Úgy lesz - felelte Clau és ők is megölelték egymást.
- Ideje mennünk - mondtam.
- Igen, akkor menjünk - Clau-val fogtuk a bőröndünket, és indultunk is. Sikeresen átmentünk minden ellenőrzésen. Így gond nélkül felszálltunk a gépre. Még pár percet kellett várni és felszállt a gép. Az út felét elbeszélgettük.
- Szerinted milyen lesz Los Angelesben élni? - kérdezte Clau.
- Nem tudom. Szerintem jó - mondtam nevetve.
- Igen szerintem is. Te bejutottál álmaid iskolájába, én pedig jöhettem veled. - mondta boldogan.
- De ugye tudod, hogy neked kell valamilyen állást találnod?
- Igen tudom, már néztem is egyet.
- Komolyan? És mi az?
- Nem mondom meg, mert nem jó az ötlet. - kuncogott.
Az út további része csendesen telt. Clau bealudt én meg zenét hallgattam. Mikor leszállt a gép kerestünk egy taxit. Nagy nehezen de találtunk és elmentünk egy hotelbe. Mikor oda értünk kértünk egy szobát. Meg is kaptuk a kulcsokat és mentünk fel a szobába. - Nagyon szép - mondta Clau mikor beértünk.
- Igen nagyon szép - mondtam és letettem a kiválasztott ágyamra a bőröndöket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése